2012. február 6., hétfő
Miguel Hernández: Mint a bikát
Mint a bikát, mely kínra s viadalra
született, mint a bikát, megjelölte
véknyamat a férfiasság gyümölcse,
e pokolbéli vas, belém akasztva.
Mint a bikának, bármily kis araszka,
roppant szívem közepéig bedöfve,
s én arcomon csókkal rontok előre,
mint a bika, szerelmemért a harcba.
Mint a bikát, csak vadít a fenyítés,
nyelvemtől hűsül szívemen a tályog,
nyakszirtemen szélvész viharzik át.
Mint a bika, kergetlek, űzlek itt, és
te vágyamat kardod élére hányod,
mint a bikát, a tőrbecsalt bikát.
/Ford.: Somlyó György/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése