Mit jelent számomra a bikaviadal? Ezt kérdezték tőlem a minap.
Órákat tudnék mesélni erről, de most mégis megpróbálom röviden elmondani.
Tudom, sokak számára értelmetlen állatkínzás. De higgyétek el nem az! Annál sokkal több, egy nép kultúrája! Ugyanúgy hozzá tartozik a Spanyol néphez, mint a Flamenco, vagy a jellegzetes konyhaművészetük.
Azt látom, nagy "divat" manapság állatvédőnek lenni. Én mégis inkább a kihaló félben lévő állatfajok( szibériai tigris, afrikai oroszlán, orrszarvú ) miatt aggódom, nem, azért, hogy az erre a célra tenyésztett állatokat leölik az arénákban. Én mégis inkább, a bébifókák agyonverése ellen tiltakoznék.Agyonverik őket a prémes, puha bundájukért. Vagy a kutyaviadalok ellen. De sorolhatnék még számos dolgot, amik ellen tiltakozhatnának az állatvédők. Nyilván teszik is. Most a bikaviadalok kerültek Náluk terítékre, de kérem Őket, értsék meg, ez egy nemzet kultúrája, nem értelmetlen öldöklés.
Attól pedig minden alkalommal elborzadok, hogy egyes, magukat intelligens embernek mondó egyének más emberek halálát kívánják, csupán azért, mert nem tudja megérteni ezt a kultúrát.
Ha hiszitek, ha nem én is nagyon szeretem az állatokat, s nem hagy hidegen, ha látok szenvedni egyet. De a bikaviadalokat mégsem azonosítom az állatkínzás fogalmával.
Szerintem ez egy teljesen egyenlő küzdelem ember és egy nemes állat között. Miért? Mert a bikának is megvan a lehetősége a támadásra, és támad is! Csak a matador ügyességén, és tudásán múlik, elkerüli-e a halált is hordozható szarvakat. Nem minden esetben győz a matador És higgyétek el nekem a vágóhídra vitt állatok sokkal többet szenvednek.
Több helyen olvastam már, hogy éheztetik, és félig megvakítják a bikát a viadal előtt. Ez butaság! Állatorvos ellenőrzi, hogy a legegészségesebben kerüljenek a torero-k elé. Ki szeretne olyan viadalért fizetni, ahol félvak, és legyengült bika harcol? Megmondom. Senki!
A matador célja nem az állat kínzása, hanem saját ügyessége, és bátorsága megmutatása. Egy matador szemében sem láttam még perverz élvezetet megcsillanni a vérző állat láttán.
Sokakat elborzaszt, hogy megölik a bikát, de ez is a kultúra része.
Ha valaki nem érti, ne nézze, de főként ne bírálja!
Engem leginkább a matador mozgása bűvöl el. Amikor az arénába lép, büszkén. Ahogy lebbenti a muleta-t (vörös posztó). Ahogy elvezeti maga mellett a hatalmas állatot, és a ruháján megjelenő vérfolt mutatja milyen közel is volt hozzá a feldühített bika. Már már táncoló lépéseik, és a szemükben lévő határozottság! Szál egyenes, vagy olykor furcsa ferde testtartásuk, ahogyan állják a bika rohamát. Szinte megbabonázva nézem, hogy szinte íjként feszülnek ahogyan a bika elfut mellettük.
Teszik mindezt, a kultúrájuk iránti szeretetből, és szenvedélyből. Azért a néhány pillanatnyi dicsőségért, és szeretetért amit a rajongóktól kapnak.
Már egész kisgyermekként elhatározzák, hogy ezt akarják csinálni. Tíz, tizenegy évesen elkezdik tanulni a bikával való küzdelem művészetét. Valakiből nagy matador válik, valakiből nem, de minden esetben a kultúra iránti szeretet indítja Őket erre az útra.
Egyikük így fogalmazott egyszer: "Nehéz, dolog matadornak, lenni, nem volt rózsaszirommal végigszórva az utam, sokszor nagyon nehéz, de ha újrakezdhetném, újra ezt az utat választanám."
Azt hiszem ez mindent elmond.
Az utóbbi időben rengeteget, támadják a bikaviadalokat. A gazdasági válság sem kerülte el ezt a világot. A hősök ( igen, mert számomra Ők mind, egytől egyig azok ), mégis estéről estére emelt fővel lépnek az arénákba, hogy szórakoztassák azokat akik megértik ennek a szépségét.
Végül szeretném megköszönni a két legkedvesebb barátomnak, hogy egymásra találtunk! Hogy felnyitották a szemem, nem csak én szeretem ezt a kultúrát. Minden nap bátorítanak. Egyikük kérésére írtam le most gondolataimat is.
Nem állt szándékomban megsérteni senki, csupán leírtam az érzéseimet, azzal a szenvedéllyel amivel szeretem a bikaviadalt is.
Utoljára még egy kérés:
Ne hagyjuk, hogy eltűnjön ez a csodálatos kultúra!
Fogjunk össze érte!
